Miért írok ?
Valahol azt olvastam, hogy ha minden nap leír az ember egy 1000 szavas szöveget, előbb vagy utóbb annyira belejön az írásba, hogy … . Na ez a „hogy”, ez az igazi kérdés. Az ugyanis, hogy elérte-e a dolog a célját? Hát ha az íráskészségem úgy a gondolatiság , mint a megfogalmazás ezernyi szempontjából megfelel az elvártnak, az jó. Az elvárt természetesen belőlem fakad, és a legrövidebben talán úgy határozhatnám meg, hogy olyan tartalmú, és a tartalom átvitele szempontjából olyan erős szövegek kerülnek majd ki a kezem alól a jövőben, amelyek bizonyítottan számot tarthatnak egy bizonyos létszámú, interneten aktív ember érdeklődésére. Kérdés természetesen, hogy mi a távlat, a „jövő” ? Erre nézve nincsen semmiféle „ígérete” a javasolt, egyszerű módszernek. Arra sincsen garancia, hogy egyáltalán maga a tartalom, (még ha annak átvitele felőlem nézve csupán csak technikai kérdés is) valóban úgy születik meg a fejemben, olyan kreatív módon, olyan mélységi / kidolgozottsági szinten, hogy az maga megfeleljen a célnak: legyen érdekes, de legalább érdeklődésre számot tartó egy –mondjuk- 250-500 fő számára , ezen a telített web2-es piacon. (E piac résztvevői „számításaim” szerint részemre az érdeklődésükkel „fizetnek”, amit hozzászólással, tetszésnyilvánítással vagy erőteljes kritikával nyilvánítanak ki. Az erőteljes kritika esetében egy megszorításhoz azért ragaszkodnék, hogy ti. a kritika tartalmi kidolgozottsága és hangja – stílusa legalább az én szövegem színvonalát hozza majd.)
Kérdezhetné, ha olvasná ezt a bejelentkezőt bárki, hogy miről is fogok írni? A lehető legkézenfekvőbb felvetés. A módszertan azonban, ami abban áll, hogy írjak napi 1000 szót kb 30 perc alatt- erre nézve semmilyen további támpontot nem ad. Még arról sincs egy szava sem, hogy egyáltalán tudom-e én, hogy miről is akarok majdan írni? Ebből én, meglehet naiv, de pozitív módon, arra következtettem, hogy az írás effajta edzésmunkája előbb utóbb rávezet a gondolatok, témaötletek előbb lassabban, majd egyre sűrűbben való felbukkanására, egészen addig, míg az általam is megfelelőnek tartott „szikrák” száma meghaladja majd azt a mennyiséget, amelyet egyáltalán megírni képes vagyok. Nos, ez lesz az ideális teljesülése a vágyamnak.
Mert mi is a vágyam valójában? Erre a következő 30 percben fogok válaszolni. Vagy nem. Most a gépelési hibák javítása és a szavak megszámlálása áll még előttem.
